Egyre gyakrabban kerül a média figyelmének kereszttüzébe a kisvárdai labdarúgás, de nem feltétlenül a parádés kupaszereplés miatt. A klubnál tervezett infrastruktúrafejlesztések az országos sajtóban is kiemelt szerepet kaptak az elmúlt hetekben, hónapokban. A következő cikkünkben szeretnénk objektív, tényeken alapuló képet adni a Várkerti Sportpályáról és a kisvárdai labdarúgásól.
Kisvárda lélekszámát tekintve a megye harmadik legnagyobb városa (kb. 300 fővel lemaradva a második Mátészalka mögött), de a sportpályánkat tekintve nem vagyunk harmadikak, sőt! Körülbelül nyolc éve járok ki a csapat meccseire, sokszor idegenbe is és bizony mi, kisvárdaiak eddig irigykedve néztük a záhonyi, demecseri vagy a baktalórántházai pályákat, a nemrég Mándokon épült pályát, vagy akár a BAZ megyei szomszédvár, Cigánd sporttelepét.
A jelenleg használt Várkerti Sportpálya (vagy ahogy a szurkolók hívják a „Várkerti Katlan”) az 1950-es években épült és azóta gyakorlatilag csak állagmegóvás és kisebb fejlesztések történtek a területen. A pálya a Spartacus SE segítségével készült el. Az ekkor már ott álló elhagyatott épületet öltözővé alakították, mellette egy földsáncos lelátó épült, a játékteret pedig a vár és az öltöző közé szorították be. Az elmúlt 25 évben a városban épült uszoda és sportcsarnok, fejlődött a strandfürdő, jelenleg is zajlik a kórház fejlesztése és a sétálóutca is elkészült, de a közelmúltig futballfejlesztésre valahogy nem sok pénz jutott, csupán az addigra balkáni állapotokat idéző öltözőt sikerült felújítani.
A lelátó építése a Várkertben, az '50-es években.
A csapat 2012-ben veretlenül nyerte meg az NBIII. Tisza csoportját, azonban nem tudta vállalni a magasabb osztályban való szereplést, mert a Várkerti Sportpálya az MLSZ előírások szerint alkalmatlan volt másodosztályú mérkőzések lebonyolítására, ezért a hazai mérkőzéseket Baktalórántházán kellett volna játszani. 2013-ban a csapat ismét bajnok lett az NB III. Tisza csoportjában és már az osztályozó előtt célul tűzte ki a feljutást, ennek érdekében a régi fapados lelátót is felszékezték, az előírásoknak megfelelően épült egy vendég lelátó is, illetve a régi „pottyantós” illemhelyiség helyén egy modern konténer WC létesült.
Balszélsőnket, a villámléptű Fodor Andrást nem csak a sebessége miatt nehéz szemmel követni a lelátóról.
A felszékezést követően 624 ülőhely létesült a pálya körül, ebből körülbelül 100 a vendégszektorban, melyek közül egyik sem fedett. Az előző szezonban az átlag nézőszám 1104 fő volt, tehát a többség kénytelen volt állva végignézni a mérkőzéseket. Ennek ellenére Kisvárdán volt a harmadik legtöbb néző az NB II-ben, ezzel olyan városokat előztünk meg, mint Siófok, Szolnok vagy Békéscsaba. Még inkább felértékelődik ez az adat, ha megnézzük, az NB I-es Paks és az MTK hazai mérkőzéseire átlagosan 1300 néző volt kíváncsi az előző idényben.
Kis város, nagy vonzáskörzet. Ahogy a kihelyezett zászlókon látszik, a szomszéd falvakból, városokból is sokan járnak Kisvárdára szurkolni.
A játéktér csupán 1-2 méterre fekszik a műemléki védelem alatt álló vártól, a másik oldalon pedig az öltöző és a lelátó határolja, emiatt pár méterrel keskenyebb is, mint az MLSZ által előírt szabvány, a kiszélesítésére pedig egyszerűen nincs hely. A várban egyébként Várszínház működik, melynek főbejárata kényszerűségből a pályára nyílik. Ez pont kapóra is jön, hisz a bejárathoz vezető lépcsőről kiváló a rálátás a játéktérre és itt foglalnak helyet a csapat törzsszurkolói, a Várkerti Vitézek. A pályához nem tartozik klasszikus értelemben vett parkoló, a várkert mellett, egy elhagyatott füves területen állhatnak meg az autók és rangadók idején az is előfordul, hogy helyhiány miatt a vártó melletti füves részen kényszerülnek parkolni a szurkolók, egyébként szabálytalanul.
A parkolóként használt elhagyatott, füves terület.
Ami a pálya talaját illeti, a szakkommentátorok diplomatikusságával fogalmazva - a klub dolgozóinak kiváló munkája és minden igyekezete ellenére – „nem kedvez a gyors, rövid passzos játéknak”. Az már messziről látszik, hogy a pálya finoman szólva sem nevezhető billiárd asztalnak. Eső után gyakran mély, sáros a talaj és pázsitfűféléken kívül más növényfajok is helyet követelnek maguknak a játéktéren.
A pálya talaja hagy némi kívánni valót maga után. Háttérben a tömött lelátó a Nyíregyháza elleni kupameccsen, hétköznap, munkaidőben.
Az MLSZ az infrastruktúra szabályzat folyamatos szigorításával azt szeretné elérni, hogy néhány éven belül már a másodosztályban is csak ülőhelyek legyenek és ezek nagy része vagy egésze fedett legyen. Az egyre szigorúbb előírásoknak a Várkerti Sportpálya egyre nehezebben tud megfelelni, és a jelenlegi centerpályát az elhelyezkedése miatt már értelmetlen pénzkidobás lenne fejleszteni.
Az öltöző és a vár is a kezdőkör vonalában helyezkedik el, emiatt kiesnek a legjobb, legértékesebb nézőhelyek, illetve ésszerű keretek közt lehetetlen a játéktér az MLSZ szabványnak megfelelő méretre szélesítése. A telekhatárok és az említett épületek miatt nincs hely mellékhelyiségek vagy akár büfék kialakítására sem.
Világos tehát: ha a létesítmény meg akar felelni a XXI. századi elvárásoknak, költöznie kell. Kormányzati segítség nélkül, pusztán az önkormányzat és a klub anyagi lehetőségeire támaszkodva azonban ez lehetetlen.
- Füredi Gábor -
Fotók:
Szopkó Dóra és
"Kisvárda és környéke régen és ma" - Facebook
Híreink 
