1849. augusztus 13-án Világosnál a magyarok az orosz csapatok előtt letették a fegyvert. A tábornokok úgy hitték, hogy az oroszok megvédelmezhetik őket a vérszomjas Haynautól, de csalódniuk kellett. Augusztus 22-én az oroszok elvették fegyvereiket, majd másnap átadták őket az osztrákoknak.
Augusztus 25-én érkeztek Aradra, s még aznap megkezdődtek a kihallgatások. Az aradi foglyok még reménykedtek, hogy október 4-e, az uralkodó névnapja, lehet, hogy amnesztiát hirdet. De minden remény szertefoszlott ezen a napon, mert amnesztia helyett Haynau végzése érkezett meg. Másnap reggel hét órakor Ernst hadbíró felsorakoztatta a tábornokokat, s kihirdette az ítéleteket. Ezután megbilincselték a tábornokokat, majd visszavezették őket a cellájukba, megtagadva tőlük azt a kérést, hogy együtt tölthessék az utolsó napot.
Október 6-án hajnali kettő és három óra között a papok felkeresik a halálraítélteket. Aulich Lajos Horatius verseit olvasgatta, Török Ignác Vauban várépítésről szóló könyvét bújta, Láhner György fuvoláján játszott, Dessewffy Arisztid még aludt. Többen még utolsó soraikat vetették papírra búcsúlevelükben.
Fél hatkor először a golyó általi halálra ítélteket - Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost - vezették a kirendelt katonaság közé. 12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, majd midőn a parancsnokuk kardjával intett, a lövések eldördültek. Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, s leadták a halálos lövést Kiss Ernőre is.
Ezután következtek az akasztófára ítélt tábornokok a következő sorrendben: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly. Ez utóbbi vértanú büntetését - saját apja közbenjárásának köszönhetően - súlyosbították, mégpedig azzal, hogy őt akasztották fel utolsónak, vagyis végig kellett néznie társai kivégzését. Sorra búcsúztak el egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ő Damjanich holttestéhez lépett, és bár nem szívlelték egymást, most megcsókolta Damjanich kezét. Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost.
Az aradi vértanúk kultusza már a kivégzés napján elkezdődött, hiszen – a szemtanúk elbeszélése alapján – már egy-két órával a kivégzéseket követően tömegekben zarándokoltak annak helyére a gyászolók. Mindenki sírt, imádkozott, és ezen a napon minden boltot, nyilvános helyiséget bezártak.
Ma már, október 6-a, az aradi vértanúk emléknapja, nemzeti gyásznap Magyarországon és a magyarok által lakott területeken. Kisvárdán évek óta hagyomány, hogy a megemlékezést az Aradi Vértanúk terén, a Járási Bíróság előtt tartják, ahol évről-évre más általános iskola készül kulturális műsorral. Ebben az évben színvonalas, a naphoz méltó műsort adtak a Somogyi Rezső Általános Iskola diákjai, emlékező beszédet mondott Csörsz Ferenc, az iskola igazgatója.
A városi megemlékezés végén Kisvárda Város Önkormányzata nevében Leleszi Tibor polgármester, Nagy Józsefné alpolgármester asszony és Barabás Jánosné dr. jegyző asszony helyezte el a tisztelet és emlékezés koszorúit. Ezután a Járási Bíróság falán állított emlékmű előtt a helyi oktatási,-kulturális és közszolgálati intézmények, a rendvédelmi szervek, politikai és civil szervezetek képviselői rótták le tiszteletüket koszorúikkal nemzetünk hősei előtt.
Azon hősök előtt, akik most is élnek, s élni fognak mindörökké.
- Durucz Gabi -
fotók: Vastagh Zsombor
Híreink 
