Az Országgyűlés 2010. május 31-én a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának napját, június 4-ét. Az erről szóló törvény kimondja: "a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme".
Ebből az alaklomból, „Egy tőről fakadunk, összetartozunk” címmel, Nemzetközi Népművészeti Fesztivált rendeztek Kisvárdán, a Várszínház és Művészetek Háza színháztermében.
Megnyitó beszédében Leleszi Tibor polgármester köszöntötte a határainkon innen és túlról érkező vendégeket, a műsorban fellépő és közreműködő művészeti csoportok tagjait, a rendezvényt támogató szervezetek képviselőit. „A múltba csak egy út vezet, az emlékezeté, s a jövőbe is csak egy út visz, az életé. Minden, ami megtörtént velünk a múltban, az velünk lesz a jövőben is, és minden, amit ma cselekszünk, az a jövőben válik emlékezetünk részévé. Így él velünk Trianon emléke is, és így válik emlékezetünk részévé nemzeti összetartozásunk napja. 1920. június 4-én történt, magyarok millióinak okozott kitörölhetetlen fájdalmat. A nemzeti összetartozás napja azt üzeni minden magyarnak, köztük nemzeti kisebbségeink tagjainak, minden szomszédunknak és minden európai népnek, hogy közös jövőnknek és sikerünknek csak az együttműködésre való nyitottság és az egymás iránt tanúsított kölcsönös tisztelet lehet erős fundamentuma. Ezért a nemzeti összetartozás napján köszöntök minden magyart, s egyben üdvözlöm a hazai nemzeti kisebbségek tagjait is. Fontos tudniuk, hogy számítunk rájuk, és tiszteljük hagyományaik, nyelvük, kultúrájuk megőrzésében nyújtott teljesítményüket, mert tudjuk, ez magyarságukat, hazafiságukat is erősíti.” - mondta emlékező beszédében Leleszi Tibor, a rendezvény védnöke.
A nemzetközi program kulturális részét a kisvárdai Férfi Dalárda, Rendületlenül című műsor-összeállítása nyitotta meg, melynek az volt a célja, hogy a dalokkal és versekkel elevenítsék fel és meg azokat a gondolatokat, érzéseket, melyek közel száz éve ehhez a naphoz kapcsolódnak. A nemzeti összetartozást a hagyományőrző együttesek fellépése szimbolizálta: a Beregszászi Hagyományőrző Néptánc Együttes Kárpátaljáról, a Hagyományőrző Művészeti Csoport Szatmárnémetiből, illetve a Dombrádi Hagyományőrző Csűrdöngölő Néptánc Együttes.
A műsor végén a rendező és a támogató szervezetek nevében Leleszi Tibor, mint a rendezvény védnöke, elismerő okleveleket adott át a közreműködő csoportok részére, majd a záróképben, minden fellépő egymás kezét fogva a színpadon, közösen énekelte a jelenlévőkkel nemzeti imádságunkat a Himnuszt.
A színházi program után emlékező menet indult a körforgalomnál lévő emlékműhöz, ahol a koszorúzási ceremónia a Szózattal és a Székely Himnusszal zárult. A nemzetközi fesztivál fővédnöke dr. Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter volt.
„Nem mondtam ki azt a szót soha.
És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs.
Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról,
hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek.
Ha ezt hallod majd „Kolozsvár”, és ezt „Erdély”, és ezt „Kárpátok”
– meg fogod tudni, mire gondoltam.”
/Karinthy Frigyes/
Durucz Gabi
fotók: Fodor Péter
Híreink 
