November 27-én egy csodálatos előadáson vehettünk részt a Nemzeti Színházban. A Szentivánéji álom című Shakespeare-darabot tekinthettük meg David Doiashvili rendezésében, olyan neves színészekkel mint, Nagy-Kálózy Eszter, vagy Reviczky Gábor.
Nem csoda hát, hogy gimnáziumunkból több, mint háromszáz ember szeretett volna jelentkezni erre a kivételes kirándulásra. Végül a buszunk csaknem 110 emberrel indult el Budapestre a kellemes, késő-őszi délelőttön. Mivel az előadás 19 órakor kezdődött, a fővárosba érkezve még maradt időnk egy kis múzeumlátogatásra is: A Ludwig-múzeum „kortárs gyűjteményét” csodálhattuk meg.
A megrázó, megindító, sokszor igen provokatív alkotások labirintusában sétálgatva olyan komoly témákhoz is közelebb kerülhettünk, mint a Magyarország számára sem ismeretlen kommunizmus. A szobrok, festmények és egyéb műalkotások elgondolkodtató hatással voltak a fiatalságra, akik akkorra azonban már izgatottan várták, hogy végre elfoglalhassák helyüket a szomszédos épület nézőterén.
A Nemzeti Színház gyönyörű épülete már kívülről lenyűgöző volt, s a belső tér csak fokozta a hatást. Egy rövid átöltözés és nyakkendő/sminkigazítás után körbevezettek minket a színház egy részén, miközben meghallgathattuk az intézmény régmúltba visszanyúló történetét is. Aztán egy rövid ráhangolódó beszélgetés következett a darab két színészével és dramaturgjával, így olyanoktól hallhattunk meglepő tényeket az előadással kapcsolatban, olyanok adtak segítséget a mű értelmezéséhez, akik valamelyest részeseivé is váltak Shakespeare alkotásának.
Hét órakor végre helyet foglalhattunk a kényelmes ülésekben, a függöny elgördült és megkezdődött az előadás. A látvány, a színpad technológiája, a színészek kiváló alakítása és a rendező különleges szemléletmódjának megjelenítése rögtön elvarázsolta az egész közönséget. A modern, XXI. századi szerelem-elmélet és a reneszánsz korabeli életfelfogás furcsa, ám kétségtelenül zseniális ábrázolása olyan élménnyel gazdagított minket, ami talán egész életünket végigkíséri majd. Ahogyan Kozma András dramaturg is megfogalmazta, később is vissza tudunk majd emlékezni arra, hogy valamikor már láttuk ezt az előadást, és ha egy kevésbé jó változattal találkozunk, akkor elmondhatjuk majd, hogy mennyire varázslatos volt az, aminek 2015-ben szemtanúi lehettünk a Nemzeti Színházban. Úgy gondolom szemernyi túlzás sincs abban, ha azt mondom: felejthetetlen élményekkel tértünk akkor haza.
Ezúton is köszönjük Tari Istvánné tanárnő szervező munkáját!
Molnár Flóra
11.b
Híreink 
