Egy hónapon keresztül, Kisvárda ad otthont a „A magyar fotóriporterek legjobb képei” című tárlatnak, mely a 33. Magyar Sajtófotó Kiállítás egy részét tárja a látogatók elé.
Leleszi Tibor, Kisvárda polgármestere köszöntőjében méltatta a sajtófotósok munkáját, a kiállítás fotóit és fotósait, illetve hálásan köszönte meg egész Kisvárda nevében, hogy ez a neves és méltán híres kiállítás nálunk vendégeskedhet.
Pekola Szabolcs gitárjátéka után, Szigeti Tamás fotográfus, a kiállítás rendezője, beszédében elárulta a 33. Magyar Sajtófotó Kiállítás legfontosabb és legérdekesebb momentumait. Az idei pályázatra 243 fotográfus, összesen 7164 képet küldött be, amelyet a nemzetközi szakértőkből álló zsűri válogatott és osztotta ki az egyes kategóriák díjait. Végül, 413 darab fotóból állt össze a 33. kiállítás, mely az előző év legjobb sajtófotóit tárja a nagyközönség elé.
A kiállítást Mayer Róbert Úr építette, aki a Magyar Fotográfusok Házának, valamint a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ és számos nívós kiállítás, neves kivitelezője. Elfoglaltsága miatt Mayer úr sajnos nem tudott jelen lenni a megnyitón.
Megtisztelte jelenlétével a megnyitó ünnepséget Bánkuti András fotóművész is (A Sajtófotó Nemzetközi Mestere (1983); Interpress fotópályázat nagydíja (1991); A sajtófotó-pályázat nagydíja (1993); HUNGART ösztöndíj (2007).
„A magyar fotóriporterek legjobb képei” című tárlatot, a nyíregyházi Balázs Attila, Escher Károly –díjas fotóriporter nyitotta meg. Az a Balázs Attila, akinek „Egy hajléktalan karácsonya” című sorozatát André Kertész Nagydíjjal jutalmazta a zsűri. A képeken a nyíregyházi Antal Barnabás József egy napját követhetjük végig: karácsonykor felveszi a szeretetszolgálattól kapott legszebb ruháját és elmegy a misére, majd „hazatér".
Balázs Attila elmondása szerint, ezek a képek teljesen új megvilágításban teszik érdekessé a hétköznapi, triviális történéseket, ismeretlen élethelyzetekbe sodornak minket az élet számtalan területén.
Valóban...eljuthatunk egy piac reggeli nyitására, eljuthatunk egy tüntetésre, ahol életveszélyes helyzetben „kattant el” a fényképezőgép, láthatunk nehéz sorsokat, örömteli pillanatokat, vagy egy csodálatos tiszavirágzást.
„Ki-ki habitusa, empátiája, érzelmi intelligenciája függvényében, beleáll egy-egy történetbe, érzi a képeken keresztül a bennük lévő hatalmas munkát, áldozatvállalást és akár a közvetlen életveszélyt is...(...)...Ha van elég időnk és hagyjuk, hogy hassanak a képek, akkor egy csomó új információval, hangulattal leszünk gazdagabbak és bízom abban, hogy kicsit segít a hétköznapi létünk örömeinek gazdagabbá és nehézségeinek elviselhetőbbé tételében.” - mondta Balázs Attila.
Mivel a fotóriporterek munkája igen nehéz és olykor ember feletti erőt követelő feladat, s elhivatottságuk révén, számos információt kapunk, szépről, jóról, valóról, üldöztetésről, háborúról és nyomorról. Egy-egy küldetés során saját életükért is harcolnak, hiszen a háború és lázadások nem kímélnek sem Istent, sem embert. A hétköznapi élet mellett, kettős élet az Övék. - e kettős életet szimbolizálva, kivetítőn énekelte a „Ha volna két életem” című dalt Puskás Péter. A fiatal énekes-színész jelen is volt a megnyitón, hiszen aznap próbált a kisvárdai amatőr színtársulat, a DoktoRock,„Made in hungária” produkciójában, mellyel a napokban Békéscsabán lépnek színpadra.
A kiállítás záróképe, egy meglepetés volt: Szigeti Tamás felkérte Leleszi Tibort, hogy a kisvárdai kiállítás utolsó, 143. fotóját, maga a polgármester rakja fel a helyére.
„Ne kérdezd tőlem, miét-miért fotózok, s fotóztam.
De azt sem, honnan jöttem, merre tartok.
Csak nézd meg jól a képeim! - választ megkapod!”
Pádár Sándortól idézve, minden kisvárdai és környéken élő embertársamat buzdítom arra, hogy használja ki ezt az alkalmat, amikor a magyar sajtófotók legjavát nem az interneten, hanem testközelből, személyesen láthatja.
„A magyar fotóriporterek legjobb képei” című tárlat augusztus 7-ig, díjmentesen látható a kisvárdai Konferencia Központban.
Durucz Gabi
fotók: Kovács Péter
Híreink 
