|
Egy 12 éves kocsordi kisfiú, Kelemen László egy lábizomzatot erősítő és kéztartást fejlesztő háromkerekű speciális kerékpárt kapott. Július első szombat délelőttjén, népes családok voltak Kisvárdán a Nyáry Pál 5. szám alatti lakás udvarán, Bumberák Lászlóéknál. A holland házaspár (Enter városából) Johan Rohaan és felesége már több mint két évtizede baráti-családi kapcsolatban van a Bumberák családdal. A holland házaspár egy református gyülekezet alapítványának tagjaiként, már évtizedek óta adományokkal segít a rászoruló embereknek Kelet-Európa szerte.
Két évtizedes kapcsolat – Több mint húsz éve van kapcsolatom a holland lelki testvéreimmel – mondja Bumberák László. Ezek az emberek önzetlenül segítőkészek. Az áprilisi holland utam alkalmával már kerestünk ilyen, ¾–es, háromkerekű kerékpárt, de csak nagyok voltak. Johanék most ruhaneműket hoztak Budapestre az árvízkárosultaknak (ez évben már negyedszer), azt lepakolva hozták ezt a kerékpárt Kisvárdára. Ez pontosan megfelel annak a feladatnak, amely Lacikának kell. A gyerek lábának egyedüli rehabilitációja a fokozott láberősítő mozgásigény és kéztartás. Ezzel mindkettő fejleszthető s remény van arra, hogy idővel Lacika járni is fog. Most tudtam meg, hogy tíz évvel ezelőtt a segítségemmel a nagypapa kapott egy kerekes széket, s ennek felidézésével jutottak el hozzám. – Ez a kerékpár nagyon sokat jelent Lacika számára – mondja az édesanya Kelemen Lászlóné – hiszen ezzel a mozgásigénye is biztosított. Így tud közlekedni otthon Kocsordon az utcán, s ezzel le tud hajtani nagymamájához is. Ez a mozgás erősíti és nyújtja lábizomzatát, erősíti a bokamozgást valamint a kéztartást is. Mindezek nagyon fontosak számára. Lacika hét közben – vasárnap délután viszik s pénteken hozzák haza – Sályon (B.A.Z. megye) a Mozgásjavító Általános Iskola tanulója, ahol értelmi fogyatékos és mozgáskorlátozott, gyerekek oktatása-nevelése folyik. 
Örömet adtak és kaptak – Nagyon köszönöm ezt a kerékpárt – mondja Lacika. Ígérem, hogy rendszeresen, erőmtől függően fogom használni. Ezzel, most már ha otthon vagyok, le tudok menni mamámnál. – Számunkra – mondja Johan Rohaan – ezt látni elég volt. A kerékpár birtokba vételének az örömét, s azt az erőt, amivel Lacika azonnal hajtani kezdte a háromkerekűt, ez mindennél többet ért számunkra. Láthattuk a gyermek, a szülők, a hozzátartozók örömét, mely számunkra a legnagyobb öröm. Három évtizede Johanék már több mint három évtizede végzik az adományozó munkát Kelet-Európa szerte. Jártak már Romániában, Lengyelországban, Szlovákiában, Ukrajnában és természetesen Magyarországon is, ahol szoros baráti kapcsolatokat alakítottak ki embereket segítő munkájukkal. Keresik az elesetteket, s a segítségadás lehetőségét. – A hollandoknál nagyon magas színvonalú a gondoskodás a segítségre szorulók iránt. Mindezt úgy végzik, hogy a támogatottak érezzék magukat embereknek. Büszke vagyok a több mint két évtizedes barátságunkra. Családjaink között szoros családi, testvéri kapcsolat alakult ki az elmúlt évek alatt. A napokban Ukrajnába viszek néhány száz eurót egy műtéten átesett daganatos néninek. Ez is a Johanék adománya – mondta befejezésül Bumberák László. |