A szépen gondozott kert nemcsak tavasszal vagy nyáron lehet csodaszép, hanem az ősz ezernyi színével vagy a tél fekete-fehér előkelőségével is szívet melengető látvány. Ám a látványnál is többet ad, amikor kiülünk a teraszra, és figyeljük a napok, évszakok változását, az egyre sokasodó madársereget, ahogy keresik az élelmet, mert a réten-mezőn-erdőn lassanként megfogyatkozik az eleség, ha a hideg kopogtat az ajtónkon.
Ilyen csodaszép kertben élvezi az évszakok körforgását a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kisvárdán az eredeti végzettségét tekintve földrajz szakos tanárnő, Kontér Ildikó. Több mint tíz éve él Ildikó az egykori szülői házban, ahol maga is felnőtt. A válása és a szülei halála után húzta ide vissza a szíve, miután megüresedett a régi vályogház. Öt évet fordított a ház felújítására, hatot pedig a kert kialakítására, míg végül elnyerték mostani formájukat.
Újrakezdő ember vagyok. Már diákként is én tartottam rendben a kertet, míg éltek édesanyámék, akkoriban még konyhakert volt itt. A kert átalakításával az volt a célom, hogy a szépségét élvezhessem, feltöltődhessek itt, kipihenjem magam – kezd bele a történetébe Ildikó.
A régi, 100 négyzetméteres házat is átalakították kívül-belül, de a 750 négyzetméteres kert is óriási változáson ment át az évek alatt, annak ellenére, hogy sok mindent meghagytak olyannak, amilyen volt, a beállt növényeket és a nagy fákat.
A kész kert képe az első perctől élt a fejemben, és a szerint valósítottam meg lépésről lépésre. A diófa azóta áll itt, amióta megszülettem. Meghagytam az “öreg”, nagy fákat, mert kiváló árnyékolók, és kötődöm is hozzájuk. Ráadásul további előnyük, hogy nem lehet tőlük belátni a kertbe, igazi oázis a körülötte álló angol típusú és emeletes betonházak egyendzsungelében. Az élő sövénykerítés az egyik oldalon, a másikon pedig a nádkerítés rejt minket a város közepén a kíváncsi tekintetek elől. A legkisebb fiam annak idején sokat segített a kertészkedésben, de mára ő is kirepült a családi fészekből, ketten maradtunk a párommal a mindennapokban – folytatja.
Ildikónak tizenöt évig volt virágboltja, a növények szeretete kezdettől él benne Most a kertjében éli ki ezt a szeretetteljes, mégis sok munkát adó elköteleződést.
Tavaly volt egy nagy vihar errefelé, akkor kidőlt a hatalmas cseresznyefa, amit nagyon sajnált a háziasszony, hisz rózsaszínbe borult ágaival tavasszal mindig örömöt csempészett a szívekbe a látványa. De nem hagyta üresen árválkodni a helyét, ültetett oda egy télálló banánt, ami elmondása szerint sajnos hoz termést, de ezzel csak a plusz munka van, mivel a gyümölcs leszedése után elhal az ág, és vissza kell metszeni rögtön a szárát, és télire bebugyolálni. Öt-hatméteresre is megnőhet egy-egy példány, ez háromméteres egyelőre.
Trópusi-mediterrán kertet igyekszem az elpusztult cseresznyefa helyére varázsolni. Van már jukka, pálma, kínai kender, levendula. Összességében a hazai növényeket preferálom, de kell egy kis egzotikus zug is – meséli Ildikó.
Van egy terasz a házhoz, gyakran kiülünk oda kávézni, beszélgetni, ez őszi estéken is kellemes időtöltés. Hátrébb áll egy filagória, egész nyáron ott hűsölünk, a kemence melletti nyári konyhás kiülő helynél, még a klíma is jobb ott, hűvösebb. De a süllyesztett medence is nagy kedvenc, igazi gekkók vagyunk, a medence tetején vagy a napozóágyon fekve gyűjtünk be minél több napsugarat nyáron, és raktározzuk el a hűvösebb időkre – nevet Ildikó.
A lemezes medencét is saját maguk süllyesztették le a barátok segítségével, hogy ne rondítsa el az összképet a műanyag felület. Van itt egy tíz köbméteres kerti tó is, amit a háziasszony elmondása szerint “fordítva” építettek meg, először ugyanis a körülötte lévő növényeket ültették el, így mire a tó elkészült, természetesen illeszkedett a kert egészébe.
Nincs kimondottan kedvenc virágom, mindegyiket nagyon szeretem, a látvány, az összhatás számít, látványparti vagyok, fő a harmónia, amit sugároznak egész évben, ha megfelelően vannak összeválogatva. Lett végre egy vörös juharom is, erre régóta vágytam.
A terasz most őszi virágoktól pompázik: krizantém, árvácska, erika nő a ládákban. Bár az árvácska eredetileg tavaszi virág, de ősszel ültetjük el, így olyankor is szépen virágzik, sőt télen is, ha enyhe az idő, egészen nyárig gyönyörködhetünk bennük. Ilyenkor nyílik az őszirózsa is. Ezek az évelő növények még a tartós fagyok előtt szabadföldbe ültethetőek, és a következő évben ott virágoznak.
Dubóczky Krisztina
Híreink 