Az Izraelből érkező Liad Shadmi felmenői emlékére helyezett el botlatókövet ma délelőtt Kisvárdán.
A Bocskai út 26. szám alatti épületben élt nagymamájának legidősebb bátyja, Cziegler Solymosi Zoltán, aki munkaszolgálata alatt tűnt el Belgorodban, 1943. február 8-án. Családját, mindössze 5 éves kisfiát Istvánt és 24 éves feleségét Erzsébetet, innen vitték el 1944-ben Aushwitzba, ahonnan már soha többé nem tértek haza, Kisvárdára.
Kisvárda Város Önkormányzata és a jelenleg itt lakók engedélyével és hozzájárulásával, mától ezek a különleges kövek állítanak nekik örök emléket. A botlatókövek elhelyezésében, városunk vezetése nevében Barabás Jánosné dr. jegyző asszonysegített. A kivitelezést köszönjük Bacsó István vállalkozónak.
A Stolpersteine a német nyelvben botlatókövet jelent, de a kifejezés nem csupán a fizikai értelemben vett megbotlásra utal, hanem arra is, amikor elakadunk egy gondolatnál, és nem tudunk továbblépni. 1939 és 1945 között emberek milliói tűntek el Európa városaiból, falvaiból – legtöbbször anélkül, hogy bármi nyom maradt volna utánuk. A botlatókövek ezeket a hiányzó nyomokat teszik újra láthatóvá. Egy embert csak akkor felejtenek el végleg, ha nevét is elfelejtik – vallja Günter Demnig. A botlatóköveket ő találta ki és alkotta meg a kilencvenes években és művészi koncepciójának részeként mindmáig maga szállítja a helyszínre és helyezi azokat el. A kölni művész kis betonkockára applikált réztáblába vési az elhurcoltak nevét, születésük, valamint meggyilkolásuk helyszínét és időpontját.
Az így készült emlékkövet az áldozat utolsó – még szabad akaratából választott – lakhelyének bejárata előtt a járdába illeszti.
-Kisvárda Város Önkormányzata-
Híreink 