Szeptember 3-án Tatán, a Kocsi úti temetőben reggel 9:00 órakor indították a stopperórákat, amikor megfeszített tempóval és lapátolással, tűző napsütésben, hatalmas porfelhőbe burkolva küzdöttek meg a földdel és egymással is a hazai temetkezési vállalatok nevező sírásói. Igen, jól olvassák, sírásói!
Egyesek viccesnek, mások morbidnak találják ezt a különleges versenyt, de szerencsére mára már többen vannak inkább azok, akik tudják: kemény meló ez, mely tiszteletet, erőt, elhivatottságot és alázatot, de még jó ízlést is igényel.
Mert egy temetésen, teljesen természetesnek tűnik egy sírhely megásva, melyet előtte senki sem lát, hogy hogyan is készül. Nem egyszerűen! Nem mindegy, hogy a szárazságban, a fagyott talajban, szakadó esőben vagy hóban kell sírt ásni. Szabályosan, úgy, hogy ne szakadjon be és még esztétikus is legyen. Ezekre (is) mind különös gonddal figyel az immáron tíz éves Omega Temetkezés. Küldetésük gyászos, mégis nemes: kegyeletteljes, méltó végbúcsút biztosító közegbe emelni a szeretett halott utolsó földi útját.
Az V. MTFE Országos Sírásó Versenyen 30 szakmabeli férfi mérte össze tehetségét, tudását, állóképességét és nem utolsó sorban a küzdelem pszichés terheinek elviseléséhez szükséges érzelmi stabilitását is. A végeredmény két legfőbb objektív oszlopa az idő és a mélység, míg a szubjektivitás körébe a sírgödörből kilapátolt földhányás esztétikuma, valamint az elkészült sírhant formája, külleme tartozik. A küzdelem lényege tehát az, hogy melyik csapat képes a leggyorsabban kiásni és betemetni egy 80 centiméter széles, 200 centiméter hosszú, 160 centiméter mély sírgödröt, majd szépen visszahantolni azt.
A nevezett 15 versenycsapat között, kétszer két fővel képviseltette magát a Paróczai László által vezetett kisvárdai Omega Temetkezés. A Menydörgős Ádám-Torma Zoltán és a Vámos Péter-Menydörgős Dániel alkotta párosok kisorsolt parcellái egymáshoz közel voltak.
Mostani sírásásuk azonban több szempontból is egyedi volt. Egyrészt, hogy a megmérettetésben a pontos szakmai szempontoknak való megfelelés mellett a gyorsaságra is figyelniük kellett, hiszen fontos a hivatásuk szerinti tiszteletteljes, kegyelettel történő versenyzés éppúgy, mint a sírgödör pontos méreteinek betartása és a hantolás esztétikai megjelenése is. Másrészt, olyan nem várt „akadály” hárult eléjük, amire egyikük sem számított.
Összeszokottságukat, őszinte barátságukat, emberségüket és önzetlenségüket mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy kiabálva, jelen esetben még ellenfélként is, egymást bíztatták! A másikért izgultak! Kis idő elteltével pedig nem csak izgultak, hanem szó szerint aggódtak egyikükért. Ádámnak ugyanis úgy kapott görcsöt a lába, hogy a gödörből kimászva, ordítva esett földre. És ebben a percben nem csak a csapattársa, hanem a másik omegás csapatból a testvére is, gondolkodás nélkül futott oda segíteni. Percekig állt a verseny az Á,Z parcellánál, miközben a többiek még magasabb fokozatra kapcsoltak.
A sérülés átmeneti elhárítása után (hiszen a görcs Ádám lábában még mai napig ott van), nem adták fel a fiúk a versenyt. Hihetetlen erőre kaptak, továbbra is egymást bíztatva, folytatták a versenyt. Lelki erejüket a versenypálya szélén álló (és őket végig lelkesen, kiabálva bíztató) főnöküktől és feleségeiktől kapták.
A több mint egy órán át tartó folyamatos erőbedobás – egy eltört lapát, egy sérülés miatti megállás, vérhólyagoktól duzzadó kezek, kiabálástól és pornyeléstől kiszáradt torkok – végén a versenyt az OMEGA TEAM Á,Z nevű csapata, Menydörgős Ádám és Torma Zoltán párosa nyerte 1:08,40 óra időeredménnyel, hibátlan ásással és hantolással.
Barátaik, munkatársaik, az OMEGA TEAM P,D nevű csapata, Vámos Péter és Menydörgős Dániel párosa, az általuk önzetlenül nyújtott segítség miatt kialakult időveszteség ellenére is, 4. helyezett lett 1:19,25 időeredménnyel.
„Számomra az ország legjobb sírásói azok a munkatársaim, akiket büszkén mondhatok a barátaimnak is: Ádám, Zolika, Peti és Dani. Ők négyen. Akik bizonyságot tettek arról, hogy hivatásuk igazi férfimunka, mely erőt, kitartást, hitet és alázatot, de szerető szívet és önzetlen barátságot takar. Az egyik percben ordítva bíztattam őket, a másikban már aggódtam Ádámért, majd újra kiabáltam, végül könnyes szemmel, meghatottan öleltem őket, amikor a verseny végén, mind a négyen, egy emberként futottak oda hozzám! Az a perc, mindennél többet ért!” – idézte fel a versenyt az Omega temetkezés ügyvezető tulajdonosa, Paróczai László, akinek a helyszínen vezető-kollégái, a temetkezési szakmai „elit” is elismerően nyilatkozott a kisvárdai sírásókról, az egymás és a főnökük iránt tanúsított tiszteletről, a sírásás iránti alázatról.
Az omegás fiúk – ahogyan a mellékelt fotókon is látszik – inkább hasonlítottak egy kéményseprőhöz a verseny végén. De koszos ruhájuk és arcuk mögött nem látszik a példa-, és mintaértékű elhivatottságuk, a munka és egymás iránti alázatuk, tiszteletük és önzetlen szeretetük.
Minden kisvárdai nevében szívből gratulálunk!
-DéGé-
Híreink 