Több szempontból is egyedi, különleges és mondhatni premier volt hétfőn este, a Magyar Színházak XXI. Kisvárdai Fesztiválján. A nagy múltú nemzetközi programsorozat egyik kísérőrendezvénye, a „Semmi ágán ül szívem” című produkció volt Nagy Sándor színművész közreműködésével a Coffee Tea Area Udvarházban. És ebben a mondatban már két különlegesség is benne van: a színész és a helyszín.
A kisvárdai „csodavilágot” - ahol számos kézműves ital vagy étel fogyasztása mellett szinte megáll az idő - 2014 óta már mindenki ismeri, nem csak Kisvárdán és környékén. A magával ragadó környezet, a múltról szinte mesélő falak, berendezési tárgyak és kellékek egy olyan miliőt adnak a vendégnek, ahonnan nehéz eljönni, de boldogság – akár rendszeresen vagy alkalomadtán – ide visszatérni. A Somogyi Rezső utcában található kávézó az elmúlt években már egy saját, kézműves kávépörkölővel, a vintage stílushoz minden porcikájában illő kis apartmanokkal és idén nyártól egy szintén sajátos hangulatú verandával várja a kulináris élvezetek kedvelőit.
És akár hiszik, akár nem, a veranda hivatalos megnyitása valóban véletlenszerűen lett összehozva Kisvárda egyik nagy büszkesége, Nagy Sándor színművész József Attilára emlékező estjével.
.jpg)
Fokozva a nem mellesleg telt házzal, illetve telt udvarral lezajlott program különlegességét, már a kezdés sem volt szokványos, hiszen a kávézó tulajdonosa nem arról híres, hogy nyilvánosan mond köszöntőket, ráadásul ennyi ember előtt, a színpadon állva. Pedig Seszták Mariann nem csupán küllemében, hanem őszinte, emberséges és mindenkivel kedves, barátságos alaptermészetével olyan energiát sugároz magából, hogy érdemes lenne többször a színpadon állnia és a magából áradó pozitív energiákat mindenki felé sugároznia.
Mariann köszöntőjében röviden elmesélte a kávézó és a hozzá tartozó fejlesztések történetét és könnyes szemmel, meghatódva sorolta azon emberek keresztneveit, akiknek szívből hálás azért, hogy bármilyen módon lehetővé tették a kávézó, a veranda és az udvarház létrejöttét, amely – ahogyan fogalmazott: „Szenvedéllyel készült, szorgos kezek munkájával, mindenki örömére!”
- Találkoztunk József Attilával! -
Hat óra után pár perccel megszólalt a zene, a közönség várakozva tekintett a színpadra, melyen az az 1900-as évek elejét idéző szoba-belső, benne íróasztallal, könyvekkel, megsárgult jegyzetekkel, és két hatalmas fotellal volt berendezve. Mintha éppen az előadás erejéig kölcsön adta volna József Attila a szobáját, hogy az irodalmi estté váljon...........Mintha kölcsön adta volna.......Nem adta, mert maga József Attila ott volt! Nagy Sándor minden szavában és énekhangjában, a szeme tükrében, az arca összes izmának rezdülésében, néha szerelmes, sóvárgó, néha pedig őrülten fájdalmas érzéseiben.
114 éve született József Attila, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja, akinek életrajzi története - számos érdekességgel és ellentmondással - kicsit vagy nagyon, de mindenkit megérint. Nagy Sanyi nemrégiben alakította a színpadon József Attilát, kisvárdai diákként szavalta, énekelte a verseit, tanult róla, a mostani alkalom viszont az első volt, hogy így, ilyen formában emlékezett rá, felidézve a költő egyes életszakaszait és megfejtve a „miért”-eket.
Színpadi beszélgetésünk közben hallhattuk a Curriculum Vitae, a Mama, a Nagyon fáj, az Ülni-állni-élni-halni, a Kész a leltár költeményeket hol dalban, hol szavalva előadva. Minden egyes elhangzott mű után olyan nehéz volt megszólalni.......sokszor még (a megérdemelt) taps is zavart, megtörve a hangulatot, amely nem csak engem ragadott magával.
Szerencsére nem azért játszotta ilyen élethűen József Attilát (is) az úgy szoktunk mondani, hogy a „mi Nagy Sanyink”, mert annyi közös lenne bennük, hanem „csupán” azért, mert ennyire ért ahhoz, amire született. Szerencsére Sanyi, József Attilával ellentétben szerető családban nőtt fel, számos sikert élt/él meg, nem szorul szanatóriumi kezelésekre, és nem voltak öngyilkossági kísérletei sem.
Hogy mi a közös bennük?
Akadnak olyan különös pillanatok az emberiség történetében, amikor zseni születik. 1905. április 11-e és 1980. augusztus 18-a ilyen pillanat volt: előbbi napon született József Attila a költő, a géniusz, utóbbin pedig egy piszokul tehetséges (és persze jóképű, sármos) színész és énekes, Nagy Sándor. Aki nagyon reméljük, hogy még sok-sok ilyen felejthetetlen élményt nyújt nekünk és nem „eltűnik hirtelen”, hanem minden egyes produkciója végén vastapssal vonul le a színpadról.
Köszönöm a megtiszteltetést, hogy a produkció része lehettem!
- Durucz Gabi -
fotók: Szabó Sándor
Híreink 