Kisvárda város elmúlt 32 éve összefonódott a kultúrával, a színházkultúrával. Olyan mély, közös gyökerei vannak, hogy ha a múltba próbálunk visszatekinteni, akkor egy csodálatos színes történet képei, emlékei rajzolódnak ki előttünk.
Mára városunk és a kultúra egymástól elválaszthatatlanok. Fölemel bennünket az elmúlt 32 év történelme, az a művészeti élet ami itt zajlott, zajlik, fölemel bennünket azokba a magaslatokba, ahol szeretünk lenni: a szellemnek és a léleknek a magaslataiba.
És össze is hoz bennünket, összeköt bennünket a világ más tájain élő nemzetünk tagjaival. Olyan művészekkel, a kultúra olyan jeles képviselőivel, akikkel – ha szerencsénk van – legalább egy évben egyszer találkozunk.
Bizton állíthatom, hogy mi magyarok, itt a Kárpát-medencében egy nemzet vagyunk! Ma is, 100 évvel Trianon után is!
Hazánk történelmének legsötétebb lapjain szerepel 1920. július 4-e. Ezen a napon írták alá a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban a Magyarországot megcsonkító békediktátumot.
De mi egy nemzet tudtunk maradni! Mert volt és van egy öröktől fogva létező összetartó erőnk, ami felülír minden földrajzi határt: a mi édes anyanyelvünk, a magyar szó! Ennek a kincsnek az őrzésére szegődtünk mi is el, 32 esztendővel ezelőtt.
Őrizni a csodát, ami nemzetünk önazonosságát jelenti. Őrizni az anyanyelvet, a mi a nemzetünknek lelki és szellemi hazája, ami megadja nekünk a valahová tartozás élményét és tudatát, a nemzet-, és közösségtudatot.
Szövetségesek vagyunk mi itt Kisvárdán, 32 évvel ezelőtt szövetséget kötöttünk - papír nélkül, csak úgy a szívünkben – erre a szent feladatra.
Hittünk anno egy álomban! Hittük, hogy országaink magyar ajkú településeit soha semmi nem választhatja szét!
És hisszük ma is, hogy a határok már nem képezhetnek akadályokat az elválasztott magyar ajkú nemzetek között!
Mert egy szív dobban abban, kinek ajkán magyar hang szól! És egy lélek lakozik azokban, akikben a szeretet és a magyar szív egybeforr! Számunkra, minden egyes kisvárdai fesztivál a nemzeti összetartozás hetét is jelenti!
A 32. fesztivál kezdődik most.
A 32. év egy ember életében a krisztusi kor kezdete. Választóvonal, határ.
Döntések vagy nem döntések eredményeznek ekkor valamilyen fordulatot az emberek életében. Itt egy fesztivál koráról van szó. De azt gondolom, bátran alkalmazhatjuk ezt a metaforát ebben a helyzetben is.
Nekünk, kisvárdaiaknak is különleges a viszonyunk a fesztiválhoz, s ez az év különösen alkalmas volt arra, hogy megvizsgáljuk önmagunkat, helyzetünket. Ebben az évben, már a fesztivál előtt újra kellett tervezni az évtizedek óta bevált koreográfiát, s bízunk benne, hogy az értékelésénél jól szerepel majd ez a döntés.
A vírus közbeszólt – lehetne ez az idei év mottója.S egyvégtében jöttek a riasztó, félelmetes képek a nagyvilágból. Lesokkolt bennünket, s mi megijedtünk, holott lehet, hogy nem is félelemkeltésről van szó, csupán egy párbeszéd beindításáról az ember és a természet között.
Hogy jobban kellene figyelni a környezetünkre, más létezőkre. A színház, a fesztivál is valami ilyesmi jelképpé vált itt, Európa szívében. Egy kicsi, jelentéktelen városka lett a kiválasztott, hogy helyet, lehetőséget adjon a magyar nyelvű színjátszásnak.
Köszönöm, hogy itt vannak, hogy itt vagyunk, a vírus ellenére!
De hiszen Kisvárda múzsák által vezetett nagy ünnepe ez a mai, ezért kilencből kettőt szeretnék megidézni ma ide közénk: Melpomenét, aki a tragédiának és a drámának; és Tháliát, aki a komédiának és a színháznak a múzsája.
Azért őket, mert az emberiség sok mindent kapott tőlük! Többek között azt, hogy az emberek képessé váljanak a felejtésre, de ők azok, akik patrónusai a költészetnek, a filozófiának, a tudományoknak, a táncnak, a zenének, a történetírásnak, a csillagászatnak és az asztrológiának is. Mind mind olyan dolgok, melyek az emberiség életébe szépséget, élményt és haladást hoztak, ezért szeretném, ha még sokáig ők őrködnének a fesztiválunk felett. Melpomené és Thália, akik mosolyogni, nevetni, kacagni, sírni tanítanak minket és még ezerféle más érzelmet tudnak belőlünk kiváltani.
Kívánom, hogy ezzel az ezerarcúsággal tegyék életízűvé a fesztivált, hogy higgyük, éljük, szeressük és várjuk még sok éven át nemzetünk és Kisvárda örömére.
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt színházlátogató!
Nagyon fontosak az itt bemutatott darabok, mert magyarságunk mellett mégis mind valami különleges egyéni színt, ízt, illatot vagy egy felhangot is hoznak abból a közegből, ahonnan jönnek.
S ez is nagyon fontos példa, hogy lehet és kell inspirálódni más értékeiből! Lehet integrálni megoldásokat és ötleteket, s tehetjük mindezt azért, mert erős alapokon állunk!
Ez a fesztivál is azért lesz mindig különleges a kulturális palettán, mert egyszerre szól az értékek megőrzéséről és a párbeszédre való készségről! Ez a kisvárdai fesztiválnak a küldetése!
A kedves nézőknek élményekben gazdag előadásokat,
szép színházi estéket,
a fellépő művészeknek sikeres előadásokat kívánok!
ISTEN HOZTA ÖNÖKET!
Leleszi Tibor
polgármester
Kisvárda
Híreink 