A közelmúltban a hét végét ismét a kollégiumban töltötték a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium AJTP-s diákjai és nevelőik. A szokásos havi egyszeri bennmaradós hétvégén a sportos szombatot gyalogtúrával egybekötött városismereti vetélkedő követte.
A csapatépítés jegyében a versenyben részt vevő tíz csapatot úgy állították össze a szervezők (Kovács Bertalan kollégiumi nevelőtanár és a 10. a osztály önkéntesei), hogy a teamek összetétele abszolút vegyes legyen. A „szoborleses” csillagtúrán a diákok tizenegy állomáson térképezhették fel Kisvárda legjelentősebb köztéri alkotásait, s nevezetesebb középületeit. Segítségképpen – no és hogy véletlenül se tévedjenek el – térképpel vághattak neki a nagyjából 6 kilométeres kirándulásnak.
Bevezetésképpen a város históriájával ismerkedtek meg. Megtudták egyebek mellett, hogy a település neve a magyar vár, erődítményből ered, mely kisebb váras helységet jelent. A középkorban Warda, Warada néven fordul elő az oklevelekben a település neve. Kisvárda nevében a kis a várostól úgy 200 km-re fekvő (ma Romániához tartozó) Nagyváradtól különbözteti meg, de a Dunántúlon létezik egy nálánál sokkal kisebb Várda nevű falu is. A honfoglaló magyarság 895-ben birtokba vette a települést, amely elsődlegesen a földvárra épített határvédő rendszer központja. 1085-ben Szent László magyar király itt állította meg és győzte le Kutesk kun fejedelem támadását. A fényes győzelem emlékére a településen Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére templomot alapított. Az itt élők védelmét szolgálta a XV. században megindult várépítés, mely vár romja ma a város kulturális életének központja. A gazdasági fejlődés ilyetén mértékéhez nagyban hozzájárult a betelepedő zsidó lakosság, kiknek aránya egykoron a település negyedét tette ki. A második világháború emberpusztítása semmisítette meg az itt élőket, a kisvárdai gettóból, mintegy 4000 zsidót indítottak útra Hitler halálgyáraiba, zömmel Auschwitzba. Az újabb fellendülésre a XX. század hatvanas éveiben került sor, melynek eredményeképpen Kisvárda 1970-ben ismét városi rangra emelkedett. A gazdasági fejlődés sem maradt el, számos üzem telepedett meg Kisvárdán. Napjainkra Kisvárda gazdasági szerepe mellett a kulturális élete is kimagasló, 1989-óta Európa egyik legrangosabb színházi találkozójának, a határon túli társulatokat felvonultató Magyar Színházak Fesztiváljának ad otthont a város.
A városnéző sétájuk során a diákok felkerestek számos köztéri alkotást (szobrot, emlékművet) és középületet. Az első állomás a Tompos úti lakótelep melletti székelykapu volt, amelyet a kézdivásárhelyi Szőts Levente fafaragó művész készített egy társával karöltve. A második „pihenő” az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékművénél volt (2006, Györfy Sándor alkotása), ahol a szobor jelképrendszerét kellett megfejteni a diákoknak. A Pénzügyőri Laktanyánál megtudhatták a versenyzők, hogy Tutkovics József - építész, kőműves és ácsmester - Kisvárdán született 1867-ben. Számos tisztséget töltött be: ő volt az ipartestület alelnöke, az ipartestületi olvasókör elnöke, és szakmai tekintélye, elismertsége okán községi képviselőnek is megválasztották. 1907-től önállósította magát. 1924-ben társult Tutkovics Ferenc építőmesterrel. Az ő nevükhöz fűződik a Szolgabírói Hivatal, a reálgimnázium, a zárdaépület, az ominózus laktanya, a járási bíróság épületeinek felépítése, és ezeken kívül számos kisvárdai köz- és magánépítkezés.
A görögkatolikus templomnál lévő parkban a bibliai jeleneteket vették szerbe-számba a diákok, míg a lakótelepi Petőfi-mellszoborról megtudhatták, hogy az úgynevezett pirobronzból készült szobor alkotója a nemrég 100. életévében elhunyt Búza Barna. A Vári Emil Iskola szomszédságában lévő, Az érintés címet viselő szobor azt mesélte el, hogy Ábrahám pátriárka – istene parancsának engedelmeskedve – fiát, Izsákot felvitte a hegyre, oltárt épített és áldozathozatalra készült. Amikor Ábrahám kést emelt Izsákra, az Úr angyala megjelent, s közölte, hogy az atya és gyermeke csupán isteni próbatétel részese volt. Ezzel megakadályozta a tragédiát. A szobor tehát a hit és az áldozatvállalás példázata. A következő látványosságot, a Szent László-lovasszobrot 2000-ben avatták fel. A bronzból készült alkotás úgynevezett 5/4-es életnagyságú, azaz valamivel nagyobb a valóságosnál. A szobrász (Györfy Sándor) andezit sziklára állította a szobrot. Azt a jelenetet ábrázolta, amikor Szent László lovának patkója vizet fakasztott a sziklából a katonáknak, illetve amikor az ellenség elől menekülve az uralkodó mögött kettévált a hegy (Tordai-hasadék). A könyvtár falán lévő Dr. Béres József-domborművet 2010-ben avatták fel a jeles tudós emlékére. Alkotója ugyancsak a már említett Búza Barna. A túra végéhez közeledve a várhoz vezetett a diákok útja. Itt a várfalon és a bástyán lévő ablakokat kellett górcső alá venni, no meg a Balassi Bálint-domborműves emléktáblát (2004) és a Rákóczi-domborművet, amelyek sok más köztéri alkotással egyetemben a Városszépítő Egyesület kezdeményezésére jöttek létre. A városismereti vetélkedő és túra utolsó állomása a zsinagóga volt, ahonnan a diákok utolsó csapat szinte percre pontosan délre beért a kollégiumba, ahol a kiadós sétát ugyancsak kiadós ebéd követte.
Nem csoda hát, hogy délután többen is „aktív” pihenésképpen a durmolást választották.
Kovács Bertalan
Híreink 