Újra ünneplőbe öltözve, szívük fölé kokárdát tűzve gyűlt össze fiatalok és felnőttek serege, hogy közösen emlékezzenek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 176. évfordulójára itthon, Kisvárdán.
A Várszínház és Művelődési Központ trikolor színekbe öltöztetett színháztermében, a Himnusz után Kisvárda polgármestere, Leleszi Tibor lépett a szószékhez: (részletek a polgármester ünnepi beszédéből)
„176 esztendeje – a „lármából”, ahogy Kossuth fogalmazott – a magyarok igazságot kereső, szabadságban reménykedő hangja hallatszott fel az égre. Az a nap világossá tette: a magyarok nem akarják kiengedni kezükből a saját sorsuk feletti döntés jogát. Ragaszkodnak szabadságjogaikhoz, a nemzeti függetlenséghez, a haladás szelleméhez. És hajlandók áldozatot hozni érte. Ha kell, vitákban, ha kell, heves ütközetekben, de − miként az áprilisi törvények kimondták − „jogban és érdekben” egyesítve. Mert akkor csakis a haza szolgálata számított. Ezért nem tudta kikezdeni 1848–49-et sem az idő, sem az elhallgatás, sem a történelemhamisítás, sem a kisajátítás....(...)...
A forradalom eszméjén az elmúlt 176 év politikai csörtéi során el-eltévedő pengék sem tudtak sebet ejteni. Ugyanis március 15-e nekünk örökre szólóan nemzeti önbecsülésünk és a haza legjobb tudásunk szerinti szolgálatának ünnepe. Éppen ezért válhatott nemes tradícióvá.
...(...)...Igen, ma is kizárólag a haza szolgálata számít azoknak, akiket a tenni akarás, a haladás eszménye sarkall egyre jobb és jobb teljesítményre. Akik hazaszeretetükkel örök érvényű értékeket képviselnek, hűek nemzeti hagyományainkhoz, és egy zavaros eszméktől terhelt, rideg, békétlen világban is meg tudják mutatni, mi is az a következetesség. Akik egyszerre a jelent és a jövőt is szolgálják. Akik szorgalmukkal, fáradhatatlanságukkal, elkötelezettségükkel, bátorságukkal és hitükkel egész életükben példát mutatnak.
...(...)...Hála Istennek, a XX. század megpróbáltatásai után megmaradt Magyarország már szabadon dönthet sorsáról. Szerencsés kor szülöttei vagyunk, ha arra gondolunk, hogy most csak rajtunk áll, vajon a javunkra fordítjuk-e szabadságunkat, és valóban a haza céljait szolgáljuk-e. A márciusi ifjak és a honvédsereg katonái ugyanis tudták, miért küzdenek, ezért mutathat harcuk irányt ma is. Ők egy pillanatra sem feledkeztek meg arról, amit nekünk is folytonosan szem előtt kell tartanunk: Arról, hogy valóban, a haza ügye mindennél fontosabb.”
A márciusi ifjak történetét, a '48-as hősök szellemiségét és tetteit rendhagyó, megható módon állították színpadra mind színpadi látványban, mind szövegben-versben-táncban-dalban, élő zenekari kísérettel a Vári Emil Általános Iskola diákjai.
A Szózat után, az eddigi szép és egyedi hagyományt megtartva, a Kisvárdai Huszár Bandérium lovasainak, a Honvédsuli és a Rákóczi Szövetség tagjainak felvezetésével, emlékmenetben sétált az emlékező közösség a Flórián tértől, a Szent László utcán át a Petői szoborig, ahol a városvezetők, a közszolgálati-, oktatási-, kulturális intézmények, a rendvédelmi szervek vezetői; továbbá a civil szervezetek, egyesületek képviselői helyezték el az emlékezés és a tisztelet koszorúit.
-Kisvárda Város Önkormányzata-
Fotók: Pálinkás Tamás
Híreink 
