Az őszi szünetben Erdélyben barangolt az Arany-programos végzős besis osztály.
Az őszi szünet előtti napon korán reggel indultunk útnak Kisvárdáról Erdélybe. Legelőször Szatmárnémetin, majd Nagybányán utaztunk át, így e helyeket jobbára csak a buszból láthattuk, de előbbi helyen bekukkantottunk a színházba Nagybányán pedig a messze-földön híres ásványgyűjtemény csodálatos darabjaiban gyönyörködhettünk.
Legelső hosszabb megállóhelyünk Koltó volt, ami híres Petőfi Sándorról: ugyanis a költő itt töltötte el Szendrei Júliával mézesheteit- Ennek a meghitt emléknek a nyomát nemcsak a kastély és a Szeptember végén című vers, hanem egy szobor, Petőfi és felesége kettőse is őrzi. Nem sokkal később Gernyeszegen gróf Teleki Sámuel kúriájában találhattuk magunkat, este pedig ugyanitt szálltunk meg, de már nem a kastélyban, hanem a faluban egy panzióban.
A második napon Ditró volt az első úti célunk, ahol betekintést nyertünk Székelyföld legnagyobb templomába, amivel szemben egy míves székelykapun Kossuth Lajos neve szerepelt, a kapun pedig ez a felirat: „Mikor nem lesz hon, csak világ, a magyaroknak akkor is lesz hazájuk, hiszen övék volt Kossuth Lajos.”
A nap csúcspontja Gyergyószentmiklóson és környékén érkezett el, ugyanis néhányan itt a Gyilkos-tó körül tehettünk egy pár kilométeres gyalogtúrát, mások pedig – többségében a fiúk – a híres fenyőcsonkos tavon csónakázhattak. A Békás-szoroshoz, illetve magába a nevezetes szorosba gyalog jutottunk el, s alig hittünk a szemünknek, amikor megláttuk a robusztus méretű hegyeket. Végül fáradtan mondtunk búcsút a vadregényes és lélegzetelállító tájnak, hogy kipihenjük magunkat a következő szálláshelyünkön, Gyergyószentmiklóson.
Vasárnap reggel Madéfalván a település szomorú mementójára, a vérfürdős „veszedelemre” emlékeztünk a tragikus esemény áldozatainak tiszteletére emelt monumentális emlékműnél. A Mária-zarándokút híres-neves állomásán, Csíksomlyón a kegytemplomban akik akartak, imádkozhattak Máriához. (Úgy tartják, ha megsimogatjuk szűzanya lábát, akkor kérésünk, imánk meghallgatásra talál.) Csíksomlyón felkapaszkodtunk a kálváriadombon keresztül a minden Pünkösdkor százezres tömeget vonzó búcsú helyszínére, a Kissomlyó nyergébe. Székelyudvarhelyen a nemrég kialakított szoborparkban tanulmányoztuk a tizenkét híres magyar férfiú mellszobrát, a nap zárásaként pedig Tamási Áron síremlékét látogattuk meg Farkaslakán. Még egy nevezetes síremlék meglátogatása jutott erre a napra: a közeli faluban, Szejkefürdőn Orbán Balázs sírjához tizenhét korabeli székelykapu alatt sétáltunk el. Erőnkből még annyira futotta, hogy a fazekas kultúrájáról hovatovább világhíres Korondig eljussunk, és ott kipihenjük a hosszú – ámde élmény- és látvány dús, lelkiekben gazdag – kirándulásunk fáradalmait.
Hétfőn Szovátára buszoztunk a Medve-tóhoz, aminek magas a sótartalma, s rengeteg betegségre hatékonyan alkalmazható gyógyhatású vize. Itt tettünk egy kiadós sétát a tó körül. Parajdon életünk talán egyik legnagyobb élményét élhettük meg! Mégpedig több mint száz méterrel a föld alatt egy igazi sóbányát hódíthattuk meg. Az ember el sem képzelné, hogy a légúti betegségekből gyógyulni akaró emberek, gyerekek és családok számára egy izgalmas kalandparkot építettek ki, ráadásul még egy ideje saját kápolnája is van az egykori sóbányának. Itt magunk is kipróbáltuk az akusztikát azáltal, hogy elénekeltük a magyar és a székely himnuszt is. S bár nem volt benne a programban, de Segesváron felkerestük a Drakula néven elhíresült Vlad Tepes szülőházát. (Ma már egy vendéglátóipari egység üzemel benne!) Itt „személyesen” találkozhattunk a vérszomjas gróffal, illetőleg természetesen egy Drakula-jelmezbe öltözött húsvér alakkal. Délután és este Korondon volt időnk apróbb-nagyobb szuvenírt vásárolni, majd hangulatos búcsúestet rendeztünk magunknak.
Utolsó székelyföldi napunkon, kedden Marosvásárhelyen az impozáns Kultúrpalotát és benne a nemrég renovált Tükörtermet írhattuk be élményeink közé, sőt még egy szimfonikus zenekart is meghallgathattunk próba közben. Kolozsváron Mátyás-szobra előtt készítettünk képet, valamint a mögötte álló Szent Mihály templomban tettünk látogatást.
Mivel az öt - októbert meghazudtoló ragyogóan napfényes és kora őszi langymeleget hozó - napot bőven sikerült kitöltenünk izgalmas és meseszép programokkal, elégedetten dőlhettünk hátra a buszon, hogy Csengersimán át újra visszaérjünk. Az öt nap alatt színes élményekkel lettünk gazdagabbak, s büszkén elmondhatjuk: magunkkal hoztunk egy kis darabot Erdélyből.
Móré Alexandra
13. a
Híreink 
