A Bessenyei György Gimnázium és Kollégium diákotthonának hagyományaihoz híven a kollégisták idén is meleg szívvel – és a hidegre való tekintettel forró teával – álltak készen a Mikulás méltó fogadására.
A kezdetben most is „rejtőzködő alakot” öltő Mikulás (ugyanis ezúttal is Bujdosó Tamás tanár úr bújt a piros jelmezbe és öltött fehér álszakállt) kisvártatva berobogott szimpla kolis biciklinek álcázott rénszarvasán, és a kollégisták érdemeik, viselt dolgaik, azaz eddigi múltjuk szerint kaptak elismerő, máskor kicsit nógató, illetve olykor-olykor megdorgáló szavakat.
A Mikulás krampuszai – védendő a mundér becsületét – megpróbáltak ágálni a Mikulás kemény bírálataival szemben, de az ősz aggastyán ezekre legfeljebb elismerő fejbólintásokkal reagált, azonban sok-sok finomsággal teli zsákját még nem nyitotta ki. A fagyos szigor csak akkor enyhült, amikor a kolisok néhány szívhez szóló és megható produkcióval igyekeztek bizonyítani kreativitásukat és művészi tehetségüket.
Így aztán a végén minden az ilyenkor már megszokott koreográfia szerint ért véget: a gyerekek megkapták a jól megérdemelt édességeket, és a Mikulás is jó szájízzel távozhatott a kollégiumi vizitálásról „fenyőszarvas” drótszamarán.
Kovács Bertalan
Híreink 
