„Megyünk és örülünk Erdélynek”- írta Illyés Gyula 1942-ben. Ez a mondat lett a mottója annak a négynapos tanulmányi kirándulásnak, amelyen a Vári Emil Általános Iskola 7-8. évfolyamos tanulói vettek részt a "HATÁRTALANUL!" pályázat keretében. A pályázat célja, hogy elősegítse a 7. évfolyamon tanuló diákok külhoni magyarsággal kapcsolatos ismereteinek bővülését.
A program összeállítása során arra törekedtünk, hogy diákjaink felfedezhessék Erdély természeti kincseit; ismereteket szerezzenek a magyarság erdélyi gyökereiről. A magyartanárok nagy örömére épp a hetedikes tananyaghoz - a reformkor és a romantika irodalmához - kapcsolódott a legtöbb látnivaló.
Igyekeztünk alaposan felkészülni az utazásra. A gyerekek érdekes múzeumpedagógiai órákon szerezhettek előzetes tudást az egykori Nagy-Magyarországhoz tartozó Erdélyről, az előkészítő osztályfőnöki órákon tartott játékos vetélkedőn pedig fel is használhatták új ismereteiket. Lelkesen készültek kiselőadásokkal, szavalatokkal, amelyek a buszon illetve az emlékhelyeken hangzottak el.
Az előkészületek fontos részét képezte az adománygyűjtés a torockói Kis Szent Teréz Gyermekotthon javára. Iskolánk teljes közössége összefogott, így rengeteg tartós élelmiszer, tisztítószer és csoki gyűlt össze. Persze egyértelmű, hogy a gyermekotthon kicsi lakói az utóbbinak örültek a legjobban. A mi diákjainkat pedig meghatotta a találkozás. „Elgondolkodtam - mesélte az egyik váris fiú - milyen más az életük. Sok mindent nélkülöznek, de legfőképp a szüleiket. Őket nem lehet pótolni.”
A több mint 1400 km-es út során eljutottunk Erdély leggyönyörűbb vidékeire. Jártunk a királyhágón, kimerítő, de feledhetetlen túrát tettünk a festői szépségű Tordai-hasadékban, leereszkedtünk a modern látogatói központtá alakított tordai sóbányába, amit nemrégiben a világ 25 leghihetetlenebb látványossága közé választottak. Megbizonyosodtunk arról is, hogy a Torockó mögötti Székelykőnél (a faluból nézve) tényleg kétszer kel fel a Nap.
Kulturális élményekben sem volt hiány: Nagyszalontán Arany János születésének 200. évfordulójára emlékeztünk, és egy ottani általános iskola életébe is betekintést nyerhettünk. Természetesen mi is bemutattuk iskolánkat PPT-vel. A Körös-parti Párizs, azaz Nagyvárad egyedi hangulata pedig ugyanúgy elvarázsolt minket, ahogy egykoron Ady Endrét. Korondon, a Hargita megyei iparművészeti központban több száz szemet gyönyörködtető mestermű közül válogathattunk. Megtekintettük az igazságos Mátyás király szülőházát és lovasszobrát Kolozsvárott. Nagyot dobbant a szívünk Koltón, ahol Petőfi Sándor és Szendrey Júlia mézesheteiket töltötték, és épp október 6-án, az aradi vértanúk napján jártunk Segesváron, ahol utoljára látták élve a szabadságharc nagy költőjét. Szatmárnémetiben a Kölcsey-szobor előtt nemzetünk imáját, a Himnuszt szavaltuk közösen. Eljutottunk Farkaslakára is, Tamási Áron síremlékéhez. Itt felidéztük az ő tollából származó mondatot, a szülőföldhöz való ragaszkodás egyik legszebb gondolatát: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”
Panziókban szálltunk meg Kalotaszentkirályon és Torockón, így valóban közelről megtapasztalhattuk a székely emberek vendégszeretetét. Az együtt töltött napok pedig összetartóbb közösséggé kovácsolták az évfolyamot.
Szívből ajánljuk mindenkinek, ha lehetősége van, látogassa meg ezt a mesevilágot. Nem csupán azért, mert minden utazás gazdagítja az elmét és a lelket, hanem hogy igazán átérezze velünk együtt Wass Albert sorait: „Percre se feledd, hogy testvéred minden magyar, bárhol is éljen.”
Ténai Nóra
Híreink 
