A Határtalanul program keretében már 2017 tavaszán elkészítettük annak a hat napos erdélyi kirándulásnak a programját, amire csak 2018. június 3-8-ig került sor. A terv és a megvalósítás között eltelt időszakban nem volt olyan hét, amikor a magyar vagy a történelem órákon nem hangzott volna el a következő mondat: " Majd Erdélyben megnézzük!"
Ahogy közeledett az indulás időpontja, egyre izgatottabbak lettek diákjaink, és mi is, de más-más volt az izgalom tárgya. Máté Csabáné Orosz Beáta kartársnőmmel, a 7. b osztályfőnökével nemcsak a programelemek megvalósításáról beszélgettünk, hanem a szabadtéri programok miatt az időjárásról is, hiszen egész hétre esőt jósolt a meteorológia.
Végre elérkezett az indulás napja, és egy izgalmas hétnek néztünk elébe. A napok a sűrű programok és a jó hangulat miatt gyorsan szálltak. Már hazafelé tartottunk, amikor a buszon többször elhangzott az a mondat, hogy de jó lenne visszajönni még egyszer közösen Erdélybe. Hogy miért? Mert az alábbi programok szívet-lelket melengettek, és kézzel fogható közelségbe hozták híres íróinkat, költőinket, történelmi személyiségeinket és a székely embereket.
Kikkel "találkoztunk"?
Első állomásunk helyszínén, Nagykárolyban, Petőfi Sándorral, aki itt pillantotta meg először későbbi feleségét, Szendrey Júliát. Károlyi Sándorral a Károlyi-kastélyban, aki 1703-ban aláírta a szatmári békét. Ennek a városnak a szülötte még Károli Gáspár az első teljes magyar nyelvű Biblia fordítója és Kaffka Margit írónő is.
Következő megállónk iskolánk névadójának az életéhez, halálához fűződő Nagyvárad. A város a 20. század elején a magyar kulturális élet egyik legjelentősebb központja volt. A település neve a régi magyar várad (= kis vár) főnévből származik. A nagy előtag Kis-várdától különböztette meg. Itt megkoszorúztuk Szent László monumentális szobrát, megnéztük a székesegyházat is, ahol kanonok volt Janus Pannonius és püspök Vitéz János 1445 és 1465 között. A székesegyház kriptájában nyugszik többek között Rómer Flóris régész, aki a kisvárdai gyógyszerész, Somogyi Rezső barátja volt. Nagyváradon köttetett Ady Endre és első nagy szerelme, Léda kapcsolata. A „Pece-parti Párizsban” megnéztük az 1955-ben megnyílt Ady Emlékmúzeumot, ahol érdekes előadást hallottunk a költő nagyváradi életéről.
Nagyszalontán a felújított Csonka-toronyban emlékeztünk meg Arany Jánosról, a Toldi írójáról, születésének 200. évfordulójáról. A tárlatvezető elismerő szavakkal illette tanítványainkat, akik a költő életével, munkásságával kapcsolatos kérdésekre hibátlanul válaszoltak.
Első napunkat Kolozsváron fejeztük be. Itt megtekintettük a gótikus Szent Mihály-templomot, Erdély egyik fő kultikus helyét, számos nagy történelmi esemény helyszínét, majd Mátyás király lovas szobrát a főtéren és távolabb szülőházát is, amit ma egyetemként használnak.
Következő napon a Tordai-hasadékhoz gyalogoltunk, Erdély egyik leglátogatottabb természeti látványosságához. 1983-ban természeti rezervátumnak nyilvánították, mivel flórája és faunája olyan egyedi példányokat őriz, amelyek Európában ritkán vagy egyáltalán nem fordulnak elő.
Földrajztanár kollégánk elmesélte a diákoknak a hasadék tudományos keletkezését, ami "romba döntötte" mindazt, amit a történelem órákon hallhattak a tanulók Szent Lászlóról és a hasadék kialakulásáról.
A második nap utolsó két helyszíne az 1848/ 49-es forradalomhoz és szabadságharchoz kapcsolódó Segesvár és Fehéregyháza. Megnézzük Segesvár történelmi központját, ami 1999 óta a Világörökség része. Nem hagytuk ki Dracula házát sem, itt született 1431 novemberében Vlad Țepeș, ismertebb nevén Dracula. Itt újra szertefoszlott mindaz, amit eddig erről a grófról hittek tanítványaink, ezt szintén Agárdi Sándor kollégánknak "köszönhettünk", aki elmondta, hogy csak azért születtek meg a Dracula filmek, mert az uralkodó messzeföldön elhíresült kegyetlen kivégzései miatt, de nem volt vámpír.
Következő állomásunk Fehéregyháza volt. 1849. július 31-én itt állt fel Bem József főserege. Egyes beszámolók szerint Petőfi Sándort menekülés közben ezen a helyszínen, a Héjjasfalva felé vezető úton, az Ispánkút közelében szúrták le.
Megkoszorúztuk Petőfi szobrát a 2000-ben felújított kis Petőfi-múzeum kertjében, majd a csatában elesettek tiszteletére állított turulmadaras obeliszket. A tömegsír helyét Haller Ferenc 1867-ben bekerítette, és ő ültetett köré hársfákat, a feltételezések szerint itt nyugszik Petőfi is.
Késő délután érkeztünk Farkaslakára, ahol négy napot töltöttünk. A 7.a és 7.b osztály tanulói kísérőikkel más-más helyen voltak elszállásolva, mert a 47 tanuló befogadására egy panzió sem volt alkalmas. Reggelente úgy örültek egymásnak a két osztály diákjai, mintha hetek óta nem látták volna egymást. Ilyen hangulatban indulunk el felfedezni a következő napokban a nevezetességeket.
Kedden Szejkén megkoszorúztuk Orbán Balázs sírját, aki 1849 után a magyar emigránsokat segítette szállással és munkalehetőséggel Törökországban, majd a parajdi sóbánya kápráztatott el bennünket.
Másnap Csíksomlyó következett, délután Gyergyószárhegyen ajándékokkal leptük meg a Gyermekotthon lakóit. Mádéfalva után Farkaslaka híres szülöttének, Tamási Áronnak a sírjához látogattunk. Csütörtökön szülőházát egyik leszármazottja, Erzsike néni mutatta be. Sajnos betegsége miatt már nem találkozhattunk férjével, akiről a Jégtörő Mátyás című regényét írta az író. A délutánt Korondon, a Sóvidék legnevezetesebb településén töltöttük három ősi mesterség tanulmányozásával.
Utolsó napon testvériskolánkat látogattuk meg Marosvásárhelyen, majd Koltó és Nagybánya felé folytattuk utunkat, hogy átlépve a határt megérkezhessünk Kisvárdára.
Irodalmi és történelmi barangolásunk Erdélyben ezzel véget ért. Ez a pár nap csak arra volt elég, hogy ízelítőt kapjunk Székelyföld és környékének csodálatos világáról, az ott élő emberek kedvességéről és figyelmességéről.
Reméljük, hogy sikerült megvalósítani a Határtalanul program célját,
a magyar-magyar kapcsolatok építését, elmélyítését.
Juhász Béláné
osztályfőnök
Híreink 
