20 év. Kimondani is hihetetlen. Mintha tegnap lett volna, hogy először álltam ott a harangodi puszta közepén, közel száz gyermekkel a nyakamban, és teljes pánikban azon gondolkodtam: „Hová hoztuk őket? Mit fogunk itt csinálni? És ezt mindenki túl fogja egyáltalán élni?”

Spoiler: mindenki túlélte. Sőt! Olyan élményekkel tértünk haza, amik azóta is visszahívnak Harangodra újra és újra.

A gyerekek az évek alatt felnőttek, generációk váltották egymást, de valami mégis ugyanaz maradt: az a különleges hangulat, amit csak a Harangodi Gyermeknap tud. Én is végigjártam a „ranglétrát”: először csak kísérőként érkeztem, később már a középiskolásaimmal segítettem a szervezésben, tavaly pedig konferálhattam és vezethettem ezt a fantasztikus napot. A fiataljaimmal évek óta segítjük a rendezvényt, most például óriásernyőztünk, arcot festettünk, portrékat rajzoltunk, csillámtetkóztunk, puzzle-t raktunk ki, és számtalan mosolyt csaltunk a gyerekek arcára. – És közben újra meg újra rájövök, mennyi lelkesedés, alázat és jóság van ezekben a fiatalokban.

Komolyan… de jó, hogy ilyenek vagytok!…de jó, hogy vagytok nekünk!

A Gyermeknap ma már egy hatalmas közösségi élmény: évről évre többszáz gyermek érkezik, idén például 550, több tucat hitoktatóval együtt. És persze ott van Berta és Gyuri bácsi, akik nélkül ez az egész talán nem is létezne. Ők ennek a rendezvénynek a szíve-lelke, motorjai, akik húsz éve fáradhatatlanul dolgoznak azért, hogy a gyerekeknek ez a nap tényleg felejthetetlen legyen. Hálásak vagyunk nekik – szerintem ezt minden résztvevő nevében mondhatom.

És természetesen a hitoktató társaim nélkül sem működne semmi. Csilla, Erzsike és Timi néni mindig ott voltak mellettem, segítettek, támogattak mindenben. Igazi csapatmunka ez, a legjobb értelemben.

Harangod idő közben jó barátunk lett. Az évek alatt megismertük a környék minden kis zugát, az ürgéket, a gyíkokat… és szerintem már ők is felismernek minket. Békében élünk és eszegetünk egymás mellett.

No meg persze ott van az a bizonyos büfé. Igen. A legendás harangodi büfé, ami minden évben újabb és újabb finomságokkal csábítja el a gyerekeket. Ha valakit hosszabb ideig nem találunk, teljesen felesleges keresni: biztosan várakozással áll a büfésor végén.

A nap végére persze mindenki teljesen kész, több kiló homokkal a cipőnkben, esetleg „véletlenül” hazacsempészett dugi nyuszival vagy kiskutyával a hátizsákunkban térünk haza … de amikor este fáradtan hazafelé indulunk, mindig ugyanaz hangzik el: „Jövőre ismét jövünk, Harangod!” Mert aki egyszer átéli Harangod hangulatát, az mindig visszavágyik.

Köszönettel tartozunk a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye támogatásáért Palánki Ferenc megyéspüspök atyának, iskolánk főigazgatójának, Kaszásné Tóth Juditnak és Linzenbold József esperes atya, iskolalelkészünk, Mike Ervin atya támogatásáért és biztatásáért is, hiszen nélkülük nem valósulhatna meg ilyen formában ez a különleges nap.

Remélem, a következő jubileumi évfordulón is ott lehetek még – ugyanilyen lelkesedéssel, ugyanilyen szeretettel.

Votykuné Aradi Angéla
hittanár
Hit-Tudás-Közösség – Szent László