A hagyományokhoz hűen, idén is a kisvárdai zsinagógában tartották meg a városi holokauszt-megemlékezést. A rendezvény ebben az évben is a 130. zsoltárral kezdődött, melyet héber nyelven Markovics Zsolt főrabbi, magyar nyelven pedig B. Durucz Gabi műsorvezető imádkozta el.

A zsinagóga falai között összegyűlt emlékezők a történelem egy sötét korszakára tekintettek vissza, és azoknak az embereknek a történetére, akik egykor szerves részét alkották Kisvárda életének. A város fejlődésének, gazdasági, kulturális és társadalmi gyarapodásának meghatározó szereplői voltak a kisvárdai zsidó családok. Generációkon át dolgoztak, alkottak, vállalkozásokat építettek, közösségeket szerveztek, gyermekeiket nevelték, ünnepeltek és reménykedtek ugyanazon utcákon, tereken és otthonokban, amelyek ma is városunk részei.

A holokauszt azonban nemcsak emberek életét oltotta ki, hanem egy virágzó közösséget is szinte teljesen eltörölt. Családok szakadtak szét, gyermekek maradtak jövő nélkül, szülők maradtak gyermek nélkül, és olyan életek szakadtak félbe, amelyekben még számtalan terv, álom és lehetőség rejlett. A deportáló szerelvények az emberekkel együtt a város történetének egy meghatározó részét vitték el. A veszteség egész Kisvárdáé is.

A megemlékezés során elhangzott: a holokauszt borzalmait lehetetlen teljes mélységükben megérteni. Nehéz felfogni, miként válhatott a gyűlölet és a kirekesztés olyan erővé, amely emberek millióinak életét semmisítette meg. Mégis kötelességünk újra és újra szembenézni ezzel a múlttal, mert az emlékezés az emberi méltóság védelmének egyik legfontosabb eszköze.

Emlékező, megható beszédet mondott Leleszi Tibor, Kisvárda polgármestere, aki hangsúlyozta, hogy a város közössége ma is őrzi azoknak az emlékét, akiknek nevei egykor szervesen hozzátartoztak Kisvárda mindennapjaihoz.

Gyászimát énekelt és emlékező beszédet mondott Markovics Zsolt főrabbi is. Személyes hangvételű visszaemlékezésében felidézte gyermekkorának kisvárdai emlékeit, valamint mártír családjának a városhoz fűződő kapcsolatait. Szavai emlékeztettek arra, hogy a történelem nagy tragédiái mögött mindig emberi sorsok, családi történetek és szeretett hozzátartozók állnak.

A rendezvény kulturális részében a Kisvárdán egykor élt zsidó közösség hétköznapjainak és ünnepeinek hangulatát idézték meg. Hiszen ez a közösség nemcsak dolgozott és építette a várost, hanem élt, örült, ünnepelt, énekelt és zenélt is. Ezt az örökséget idézték fel a Kisvárdai Weiner Leó Alapfokú Művészeti Iskola művésztanárai, akik koncertjükkel méltó módon járultak hozzá az emlékezéshez: Hidi László, Újhelyi István, Szikorszka Tetyána, Miller Olga, Baksa Hajnalka, Kassai Judit, Maczurka Edit Barbara, Varga Éva, dr. Gulácsyné Turi Erika Erzsébet, Kovács Attiláné Nagy Tünde.

A holokauszt áldozatainak emléke ma is arra figyelmeztet bennünket, hogy az emberi méltóság, az egymás iránti tisztelet és a közösségeink sokszínűsége olyan értékek, amelyeket minden nemzedéknek kötelessége megvédeni. A múlt fájdalmát nem változtathatjuk meg, de a mártírok emlékét őrizhetjük! Tisztelettel, alázattal és felelősséggel!