Kisvárda polgármestereként és magánemberként egyaránt, megrendült szívvel emlékezem Id. Lakatos Istvánra.
Az ő elvesztése nem pusztán egy tisztelt közéleti szereplő távozása, hanem egy olyan ember hiánya, aki egész életével szolgált, aki után űr marad – emberileg, közösségileg és erkölcsileg is. Sok mindent hagyott ránk örökül: példát, értékrendet, hitet abban, hogy kitartó munkával, alázattal és emberséggel lehet jobbá tenni a világot.
Nyírkarászban született 1951. augusztus 2-án, zenész családban. A muzsika fegyelme, harmóniája és közösségteremtő ereje végigkísérte egész életét. Fiatalként maga is játszott nagybőgőn és cimbalmon, s ez a belső ritmus később a munkájában és közéleti szerepvállalásában is megmutatkozott.
Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd Kisvárdán szerzett kőműves szakmát. Tudásvágyát és szorgalmát bizonyítja, hogy tanulmányait tovább folytatta, és 1985-ben Nyíregyházán mestervizsgát tett, képesített kőműves mester lett. Évtizedeken át dolgozott vállalkozóként, emellett a vendéglátásban és a kereskedelemben is helytállt.
Az ÉPSZER Vállalatnál végzett munkáját többször ismerték el „Kiváló Dolgozó” kitüntetéssel. Szorgalma és kiváló szervezőkészsége révén brigádvezető lett, az általa irányított brigád pedig több alkalommal is elnyerte az aranykoszorús címet. Munka után és hétvégeken is dolgozott, másodállásban kiváltotta az iparos engedélyt – számára a munka nem teher, hanem felelősség és példa volt.
A közélet iránti elköteleződése életre szóló volt. Több cikluson keresztül töltötte be a Kisvárdai Roma Kisebbségi Önkormányzat elnöki tisztségét. Nyugdíjba vonulása után is tovább szolgálta közösségét: István fia vitte tovább az elnöki feladatokat, ő maga pedig képviselőként dolgozott, egészen haláláig. Korábban a Szociális Bizottság tagja volt, éveken át tanácsnokként segítette Kisvárda munkáját. Megyei szinten is meghatározó szerepet vállalt (a teljesség igénye nélkül):
– a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés Kisebbségi ügyek szakmai tanácsadója,
– a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei LUNGO DROM Érdekvédelmi és Polgári Szövetség megyei elnöke,
– a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területi Cigány Kisebbségi Önkormányzatok elnöke,
– a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés tagja, ahol a FIDESZ frakcióban dolgozott, valamint a vallásügyi és egyházügyi bizottság alelnöke volt.
Ez a felsorolás azonban csak tisztségeket sorol fel – az ő igazi jelentősége abban rejlik, ahogyan ezeket betöltötte! A romákért végzett politikai és közéleti munkája nem kampányidőszakhoz kötődött, hanem egész életét átható küldetés volt. Megyei, sőt országos szinten is a romákért, a szegényekért, a kiszolgáltatottakért dolgozott. Járta a megyét és az országot, sok helyen ismerték, elismerték, szerették és tisztelték.
Mindig korrekt, partneri kapcsolatot ápolt a helyi önkormányzatokkal, iskolákkal, állami és önkormányzati szervezetekkel, hivatalokkal. Politikusként elsődleges célja az volt, hogy a romák emberhez méltóbb körülmények között élhessenek, és hogy valódi esélyt kapjanak a felemelkedésre. Hitt az együttműködésben, a párbeszédben, az oktatás és a munka erejében.
Kisvárda polgármestereként szeretném hangsúlyozni: mélyen tiszteltem őt és mindig öröm volt vele együtt dolgozni! Megbízható, egyenes, nyugodt ember volt, akinek szavai mögött tapasztalat, szándék és felelősség állt. Olyan társ a közéletben, akinek a jelenléte erőt adott, és akire lehetett számítani.
Hiánya fájdalmas. De amit maga után hagyott, az velünk marad: értékek, példamutatás, közösségek, emberi sorsok, amelyek jobb irányba fordultak általa. Ez az örökség kötelez bennünket!
Nyugodj békében István! Kisvárda nem felejt!
Még találkozunk!
Legyen boldog a nyugalmad, örök az emléked!
Leleszi Tibor
Kisvárda város polgármestere
