Október 11-én, szombaton került sor a Várday Kata Református Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium ünnepélyes szalagavatójára.

Az ünnepélyes szalagtűzésnek a Kisvárdai Református Egyházközség temploma adott otthont, míg a szalagavató műsora a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza színháztermében volt látható.

Az idei esztendőben 73 végzős diák mellkasára került fel iskolánk végzős maturandusainak jelképe, a bordó szalag, amit a három végzős osztály osztályfőnöke, Molnárné Balázs Csilla, Borbélyné Péter Zsófia tanárnők és Vám Ádám tanár úr tűztek fel.

A templomban Pappné Molnár Erika főigazgató asszony ünnepi beszédét követően került sor a szalagtűzésre. Szalagot kaptak a maturandusok, iskolánk vezetősége, valamint a végzős diákokat tanító tanári kar. Nt. Kormos Csaba vezető lelkipásztor igei köszöntőjében helyezte végzőseink szívére útravaló gondolatait.




A Református Gimnáziumunk méltóságteljes falai között idén is megható pillanatok, örömkönnyek, mosolyok és szívből jövő köszönet szőtte át eme jeles eseményt. A kárpátaljai diákokkal kiegészült évfolyam különleges színfoltja a mögöttünk álló tanéveknek és ezáltal iskolánknak, kollégiumunknak, így a szalagavatójuk is még inkább közösségi és nemzeti összetartozásról tanúskodott.

A szalag, amelyet az osztályfőnökök – szeretetteljes, támogató tekintettel és mosollyal – tűztek fel tanítványaik ruhájára, nem csupán egy jelkép. Ez az apró, mégis jelentőségteljes szalag az elkövetkező hónapok felelősségét, az előttük álló érettségi kihívását, és mindenekelőtt a felnőtté válás küszöbét jelképezi. Ez az ünnep egyszerre lezárás és kezdet – búcsú a gondtalan diákévektől, és belépés egy új, komolyabb életidőszakba. Hálás szívvel gondolunk azokra a pedagógusokra, szülőkre és támogatókra, akik az elmúlt évek során kísérték és formálták a diákokat. Köszönet illeti az osztályfőnököket is, akik nemcsak tudást, hanem emberséget, kitartást és példát is közvetítettek diákjaik felé.

A maturálókat Vám Ádám tanár úr, a 12/C osztályfőnöke köszöntötte és helyezte szívükre útravaló gondolatait. Beszédében, lelki útravalójában a sport szellemiségébe kitekintve – a fair play, a küzdés, a csapatmunka és az önfegyelem értékeit – is elültette diákjai szívébe. Ahogyan a pályán, úgy az életben is sokszor újra kell kezdeni, alkalmazkodni, küzdeni és győzni – vagy éppen méltósággal veszíteni. Tudni kell nemet mondani, lemondani. Ugyanakkor tudni kell igent mondani a megfelelő pillanatban, a megfelelő helyen. Nem minden kapu nyílik jóra – de ha olyat látsz, amely mögött érték, békesség és növekedés lakozik, akkor lépj be rajta bizalommal. A jó irányba vezető utak mindig megérnek egy lépést. Még ha az az első lépés nehéz is.
Az ünnepség fényét emelte az önfeledt műsorszámok sora, a megható keringők és a közösen előadott műsorok, amelyek mind-mind azt bizonyították: ezek a fiatalok készen állnak arra, hogy kilépjenek a nagybetűs életbe. Örömmel, reménységgel és – legfőképpen – hittel. Áldást kívánunk rájuk ebben a fontos életfordulóban – hogy a szívükben megmaradjon az, amit itt kaptak: közösség, hit, tudás, és az az erő, amellyel bárhol megállják majd a helyüket a világban.












