Hamvazószerdán kezdetét vette a nagyböjti időszak, amely a keresztény ember számára a bűnbánat, az elcsendesedés és a lelki megújulás ideje. A Szent László Katolikus Intézmény közössége ezen a napon szentmisén vett részt a római katolikus templomban. A liturgiát iskolalelkészünk, Mike Ervin atya mutatta be, aki prédikációját három elgondolkodtató kérdéssel kezdte: „Mire mondtam igent eddig, ami lehúzza az életemet? Mit cipelek magammal, amire nincs is szükségem? Miben szeretnék növekedni?”


E kérdések csendet kérnek – belső figyelmet és őszinte számvetést. A nagyböjt nem öncélú lemondás. Nem pusztán arról szól, hogy valamit megvonunk magunktól, hanem arról, hogy a kisebbről mondunk le azért, hogy a nagyobbnak adjunk teret. És mi a nagyobb? A szeretet.Sokszor rossz szokások, felesleges megfelelési kényszerek, mérgező gondolatok húznak vissza bennünket. Túl sok zaj vesz körül minket, és túl kevés a csend az életünkben. A nagyböjt arra hív, hogy felismerjük: mit érdemes elhagyni, és miben szeretnénk valóban növekedni.

Lelki vezetőnk, Ervin atya három konkrét feladatot adott számunkra a nagyböjti időszakra. Először is a csend fontosságára hívta fel a figyelmet, arra buzdítva bennünket, hogy merjünk időt adni a belső elcsendesedésnek. Másodszor az őszinte elhagyásra ösztönzött: engedjük el mindazt, ami lehúz bennünket, ami beszennyezi életünket, és ami nem visz közelebb Istenhez. Harmadik feladatként a növekedést jelölte meg, vagyis azt, hogy tudatos igent mondjunk valamire, ami jó és szép: az imára, az őszinte beszélgetésekre, egy embertársunk vagy családunk felé való nyitottabb odafordulásra. Ha mindezt meg merjük élni, a nagyböjt nem teher lesz számunkra, hanem valódi erőforrás, amely által húsvétra újjászülethetünk, és megtapasztalhatjuk, milyen jó az Istenhez tartozni.

A szentmise keretében iskolalelkészünk hamut szentelt, majd keresztet rajzolt homlokunkra. Ahogy a hamu érintése megjelölte arcunkat, szinte kézzelfoghatóvá vált az üzenet: porból lettünk, és porrá leszünk. A hamu a mulandóság jele, a mi mulandóságunké, nem a másoké. Nem azért kapjuk, hogy mások fölött ítélkezzünk, hanem hogy saját életünkre tekintsünk őszintén és alázattal.A nagyböjt ezért lemondás és meghívás egyszerre: lehetőség arra, hogy tudatosabban válasszuk az örök szeretetet a mulandó dolgok helyett. Arra hív, hogy ne csak a homlokunkon viseljük a kereszt jelét, hanem a szívünkben is. Segít abban, hogy életünk irányát újra Isten felé fordítsuk, és engedjük, hogy Ő vezessen bennünket a feltámadás öröme felé.


Áldott nagyböjti készületet kívánunk Mindannyiónknak!
Votykuné Aradi Angéla hittanár
Hit-Tudás-Közösség-Szent László








